A Hold

A Hold békésen szendergett csillagmintás ágyikójában. Mélyen aludt. A nap első sugarai már elérték talpacskáját. Behúzta a takarója alá. Esze ágában sem volt felkelni. Nemsokára a hasát is elérték a sugarak és kezdett melege lenni a takarója alatt.

- Ümmmmm - mormogta álmosan és átfordult a hasára. Mikor a nap már a feje búbját érte, a fejére húzta a csillagmintás takaróját. Már javában este volt, de a Holdat hiába keresték az emberek az égen.

A Nap aggódott és megint megböködte finoman sugaraival.

- Hagyj aludni! – hangzott a válasz a sötétkék pamut alól. – Ma nincsen kedvem.

- Mi a baj? – kérdezte a Nap.

- Rossz kedvem van.

- Akkor majd nem mosolyogsz, de nélküled nincsen igazi este. – próbálta felvidítani a Nap.

- Nem hiányzom én senkinek. – mormogta a takaró alól a Hold.

- Látod, ez nem igaz. Nekem már is hiányzol és ha kidugnád a fejed a takaród alól, látnád mennyien kémlelik az eget téged keresve. A szerelmes férfiak rád tekintve mondanak költői kedvességeket kiválasztott hölgyüknek, ha nem vagy ott kevésbé romantikus az éjszaka.

A Hold felvonta a szemöldökét.

- Azt mondod szükség van rám?

- Igen. Nélküled nincsen ár-apály a Földön, és kevésbé fényes az éjszaka.

- Persze, és a vérfarkasok sem tudnának kinek vonyítani. – válaszolta ironikusan, de már jobb kedvvel a Hold.

- Igen, és a holdkórosok sem tudnának kóborolni. – vette fel a fonalat a Nap.

A Hold kidugta az orrát a takaró alól.

- Te nem unod járni a köreidet?

A Nap elmosolyodott:

- Én nem körözök, ti keringtek körülöttem. Élvezem, hogy sugaraimmal megmelengetem az embereket, és felvidítok mindenkit. Boldog vagyok, mert tudom, hogy fontos vagyok.

- És azt mondod én is az vagyok?

- Igen, ráadásul te sosem keringsz egyedül, mindig veled tart a Föld.

- Ez igaz. – válaszolta a Hold, és felgörbült a szája széle. – A Föld a vicces kis emberlényekkel. Szeretnek engem, főleg a nők.

- Így van, na bújj elő te nők kedvence!

A Hold nagyot nyújtózott és ledobta magáról a takarót. Aznap olyan szépen és erősen világított, mint még soha. A Földön ezen az éjszakán sokan kiültek és nézték páratlan szépségét. Ki tudja hány szerelem szövődött ezen az éjjelen.

Írta és illusztrálta: Büdyné Vági Eszter