Illusztráció, mese, lelki egészség

Myrrhis és Mugo, III. fejezet

2016. március 17. 15:02 - Capmaci

A gyógynövényekről és az életről

III. A gyógynövényekről és az életről


Egy szép napos és egyben hűs reggelen kis gombaalakú házikó előtt üldögélt Mugo a manótündér és Myrrhis a manótündérlány. Málnaszörpöt ittak és a reggelire elfogyasztott almásbéles morzsáit szedegették a tányérjukról.

A lány vitte a szót, szokás szerint: - Ahogy megígértem, megmutatom neked a könyvet, melyet az anyukám írt, illetve vannak benne régebbi feljegyzések is. Ezeknek nem tudtam megállapítani az eredetét.

Mugo nem mert hozzányúlni a nagy, régi könyvhöz, mert a bőr borítója olyan szakadt volt, hogy félt menten szétesik a kezében. A belső oldalak viszont gyönyörű állapotban voltak. A fényes lapokat aranyszegéllyel látták el, a díszes írást pedig virág és fű motívumok kísérték az oldalak szélén. Látszott, hogy a tulajdonosok nagy gonddal írták bele receptjeiket, gondolataikat.
- Én is írtam már bele! - büszkélkedett Myrrhis.

- Nagy bátorság kellett hozzá! - szólalt meg Mugo - Én valahogy félnék, hogy elrontom.

A lány kihúzta magát, és elmerengett pár pillanatig.

- Hát igen, meg kellett érni rá. - mondta végül.

Többet nem mert mondani, mert látta, hogy a fiú ráncolja a homlokát.

- Tegyünk egy kísérletet! Főzök neked valamit, amire szerintem szükséged van! - mondta a lány és már fel is pattant az asztaltól.

A következő percekben edénycsörömpölés és lázas pakolászás hangjai szűrődtek ki a konyhából. Mugo azt is tisztán hallotta, hogy a lány kimondja a varázsigét a csodakanalaknak: „Jöjj és főzz velem!”

Nem telt bele fél óra és a fiú előtt ott gőzölgött egy enyhén mentás illatú, zöldes-ezüstös főzet. Bizalmatlanul szimatolgatta.

- Mi ez?

- Ez egy Lélekindító. - mondta jelentőségteljesen Myrrhis.

- Egy mi?

-  Szokták Gondolatébresztőnek is hívni. Szerintem idd meg és utána beszélgessünk.

A fiú vett egy nagy levegőt és, mert nem akart bátortalannak látszani, egy szuszra lehajtotta a csésze tartalmát.

- Egész kellemes íze van. – mondta meglepődve Mugo.

A lány mosolyogva folytatta: 

- Nem mondtam még el, hogy a gyógynövényekkel nem csak a testet lehet gyógyítani.
Hat alapfőzet van, amelyekhez az erdei tündér kanalai szükségesek. Ezek a lelket gyógyítják, jobban mondva erősítik. Amit te ittál az segít feloldani a gondolkodásod adta határokat és megnyitni az elmédet új dolgok irányába.

 - Te mind a hatból ittál? - kérdezte a fiú.

- Nem. Mindenki csak azt a főzetet kapja, amire szüksége van.

- Te milyet ittál? - kérdezte Mugo, akinek már nem voltak idegenek a lány szavai.

 - Én Útmutatót. Ez erősíti a belső bizonyosságot, és határozottságot.

- És segített?

- Igen, nekem ez kellett ahhoz, hogy írni merjek a könyvbe.

Mugo új részleteket vélt felfedezni a ház homlokzatán és a varázsréten. A délutánt barangolással töltötték. Körbejárták a rétet, és Myrrhis megismertette Mugot néhány virággal és gyógynövénnyel.  

- Ez itt a kamilla. A növények doktorának is nevezik, képes megerősíteni a körülötte élő növényeket. Az a nagylevelű, az az angyalgyökér, a gyomor barátja. – magyarázta a fiúnak.

A rétet egy kis patak ölelte körül. A varázsrét egyik oldalán kettéágazott, és a másik oldalán újra összeért. A patak forrása a háztól negyedórányi sétára volt. Egy különleges alakú, kékes színű szikla jelezte a vándoroknak, hogy megérkeztek. Myrrhis és Mugo leültek a forrás mellé, és nézték a patakot, melynek halk csobogása nyugalmat árasztott. A kristálytiszta víz alján formás kavicsok üldögéltek.

- Iható? - kérdezte egyszer csak Mugo – Megszomjaztam.

- Iható, de a hatásárért nem felelhetek. – intette a lány.

- Ezt meg hogy értsem?

- Ezt a forrást az erdő lakói elkerülik. Én is inkább a házikó melletti kút vizét iszom.

- Miért?

- Erről csak keveset ír a könyv, ráadásul ezen a részen el is mosódott benne az írás. Csak szavakat tudtam kibetűzni, hogy erdei tündér, hallhatatlan, egyezség.

- Sosem merült fel benned, hogy megkóstóld?

- Nem, valahogy érzem, hogy nem szabad.

- Érdekes. Én semmi ilyesmit nem érzek. - mondta Mugo, és mielőtt Myrrhis megakadályozhatta volna nagyot kortyolt a kristályosan csillogó patak vizéből.
Myrrhis fülsüketítő sikolyt hallatott és elájult. Mugo bűntudatosan becipelte a házikóba, és virrasztott mellette egész éjszaka.

Tovább a 4. fejezetre

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csodaember.blog.hu/api/trackback/id/tr48489864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása